Sárinak, az astanga tanítómnak írtam ezt a pár sort. Szeretettel osztom meg veled, olvasóm.
„A Sivánanda tradícióban jógázom kb. 15 éve. A napi gyakorlásomban elég sok tapasztalatot szereztem, több különböző élethelyzetben.
12 ászanából áll a jóga sorunk. Relaxációval kezdődik, mantrával, légző gyakorlatokkal, bemelegítéssel folytatódik, aminek része a Napüdvözlet. Ez után jönnek az ászanák, s minden ászana között rövid relaxáció. Az óra végén egy nagyobb vezetett relaxáció és a záró mantrák.
Számomra az évek során egy belső folyamattá alakult mindez. Otthonos. Van sok tapasztalatom arról, hogy támogató a számomra.
Biztosan tudom, ha odaállok a jóga matrac elejére és végig haladok ezen a soron, a gyakorlásom végére egységben, emelkedetten tudok a hétköznapokba indulni. A hatása visszaköszön a hétköznapi történésekben, szeretettel megélve azokat.
A személyes gyakorlásomban annyiban átalakult ez a sor, hogy a légzés és Meditáció hajnali belső tér történés. Minden napom így indul.
A bemelegítések, ászanák a relaxációval idő függő, hogy az egész, vagy egy része valósul meg. Minden héten van hosszabb gyakorlásom és rövidebb is, ahogyan meg tudom oldani szeretetteli odafordulással. Csak így van értelme, amikor teljesen beleadom magam.
Az Astangát most kezdtem Veled pár hete. Meghatározó tapasztalás. Milyen régóta tervezzük és most a legjobbkor valósulhat meg.
Ebbe a jóga formába úgy érkeztem, hogy az elmúlt másfél év több féle nehézségében tudati és fizikai síkon is legyengült az állapotom. Egy fajta fordulópont, ahol megadhattam volna magam a túlsúlynak, nehézkesebb mozgásnak, tunyuló elmémnek. Ebben a létben végig jelen volt az önmagam látása a folyamatban. Hálás vagyok, hogy így lehet. Az engedékenység, amikor arra volt szükség. Ugyanakkor a határozott kapcsolódásban minden hajnali Imában a támasz, hogy ez az Út része, s van bennem ragyogás állandó, szeretetet erőt ad tovább tisztulón.
Az astanga kiemel, erőt ad. Elfogadással és türelemmel vagyok magam iránt, így jól érzem magam az Astanga workshopon és a személyes gyakorlásaimban. Hálásan köszönöm a megújulásban ezt a minőséget.
Az astanga felépítése is nagyon áttekinthető a számomra.
A sok éve gyakorolt Napüdvözlet, amit nagyon szeretek is, itt más. Meglepődtem, hogy jól sikerült átállni. Ennek két fő okát látom.
1. Jó benne haladni.
2. Ahogyan egy részt mutatsz, magyarázol szinte kinyílnak mozdulatok.
Egészen pici részletek is nagy jelentőséget kapnak.
A légzés és ennek a ritmusa erőt ad, visz magával. Számomra a légzés meghatározó erő és nyugalom.
A dob ritmussal különösen szeretem ezt a gyakorlást. Egyénileg is így gyakorolok.
Az ászanák hármas tagolása, benne a flow részek egészen meditatívok a légzéssel, fókuszokkal, energia zárakkal.
Szinte minden gyakorlás rávilágít valami kincsre. Régóta gyakorolt mozdulatok megnyílnak, mesélnek.
Számomra mindez fordulópont. 61 évesen, megfáradtan testileg, lelkileg, kis plusz súlyt is fölszedve lehetne feladni, hogy ez már csak ilyen, s szép fokozatosan csúszni a szétesésbe, annak minden megnyilvánulásába. Ez nem én lennék. Az astanga segít újra összeszedni magam.
Korábban azt gondoltam, az astanga egy nagyon nehéz és dinamikus jóga ág.
S igen, nehéz és dinamikus, de ennél sokkal több.
A koncentrálásnak egy olyan formája, amiben semmi más gondolat nem kap teret.
Nagy tudati megpihenés. Legalábbis a számomra.
A fizikai test is, 61 évesen is kezd lágyabban jelen lenni egy-egy mozdulatban.
A csoportos gyakorlás is a személyes térben történik. A Te segítségeid ezt segítik, hogy soha nem billent ki.
Csodálatos érzékkel igazítasz a mozdulaton, találod meg azt az egy két szót, ami a jó irányba visz.
Mindig tudod, mikor van a ki légzés és az igazítás oldott tere.
S az órákon kívüli kérdéseimre olyan válaszokat kapok Tőled, amivel egyre feljebb érkezem ebben a rendszeres gyakorlásban. „
Aum Aum Aum Dévakí
Fotó: https://jogasziget.hu/