A Karácsonyi fényekben jógázás áldott vonzása minden évben itt van.
Idén elég erőteljes belső tükörrel. Ez a tükör felfénylik. Kevesebbet dolgozom. Több az elcsöndesedő idő, az önmagammal, MAG-ommal találkozás. Látom azokat a gondolataimat, amikkel nehéz azonosulni. Hiába jogos egy nem tetszés, ami bennem van. Szeretnék felül emelkedni rajta. Látni, szóba állni vele. Megérteni, vagy elfogadni, hogy Okkal van így és talán majd megadatik, hogy értsem.
Ebben sokat segít a jóga gyakorlásban önmagam sokféleségének az elfogadása.
A jóga egy terített ünnepi asztal ilyenkor, amikor időtlenségben, az ünnep.
S a terítékről lehet csak egy valamit választok ma, mert épp ebben jó áramolni, másnap a meditációban hosszú emelkedés a segítő. Harmadnap megtehetem, hogy a JÓGA TERÍTÉK TELJESSÉGBEN vagyok. Ez a vagyokság boldoggá tesz.
S az oktató társaim óráin tapasztalások is szép és tartalmas felragyogásokat adnak. Hálásan köszönöm.
Őszinteség önmagammal.
Belül kimondom, ami igazán foglalkoztat. Ehhez is a meditáció szeretet csendjében meríthetem a bátorságot. Egyszerűbb lenne egy távoli személyre, élethelyzetre hivatkozni, mint rátekinteni az egyre közelebbi körökre, s meglátni magamban a csiszolódás lehetőségét.
Az ünnepben a szeretet minősége rávilágít, letagadhatatlanul megmutatja bennem, ahol a szeretetem döcög. Ezt nekem nagyon nehéz látnom. Persze tudom, mindannyian úton vagyunk. Ilyenkor nagyobb az emelkedő. Ünnepi jógázás nélkül zihálnék, kifulladnék. Áldás, hogy a Karácsonyi fényekben megadom magamnak a jóga luxusát.
Nálam idén ez a mozdulásokban lágyan áramló. S áldott meditációkban, kincs olvasmányokkal, szeretetteli beszélgetéseket valósul meg.
Tudom, változni itt belül tudok, minden jelen pillanatban, pozitívan gondolkodva.
EZ az Út.
EZ-en keresztül áramolhatok kifelé. Így valósulhat meg a Szeretetteli lét.
A „gyakorlatias” része ennek a Szeretetteli belső és ezen alapuló külső kommunikációnak, hogy a sok gyakorlásnak hála, amikor sikerül érzékelnem, hogy valami kibillent, odafigyelek rá:
Megnézem mi érkezett kívülről.
Betekintek, hogy bennem mit mozdított meg. Múltkor például egy 2,5 éves korombeli nagy traumát hozott fel egy munka kommunikáció. Ránéztem, megszeretgettem az akkori kislány minőségem.
A bántónak induló külső kommunikációból pedig érték teremtődött.
Alapvetőnek tapasztalom azt , hogy időben észrevegyem a kibillenést, akkor, amikor még jól látható mi van bent és mi van kint. Hogyan, miért kell ezeknek most kapcsolódniuk. Mit tehetek, hogy a kiáramlás szeretettel segítő legyen harmóniában a bennem zajló történésekkel.
Egyre több a visszajelzés, hogy érdemes törekednem erre.
Aum Aum Aum szeretettel köszönöm,
Dévakí
