Az Dr. Jeffrey Rediger: Teljes gyógyulás
On the Spot Books, 2025.
„A legújabb kutatások szerint valójában három „agyunk” van: egy a fejben, egy a szívben és egy a belekben. Az ember egészsége és fejlődése azon múlik, hogy egyensúlyban és összehangolva maradnak-e az agyai.
Az érzelmek a bolygóideg biztosította összekötő vezetéken keresztül kémiai jelzések és hormonok formájában áramlanak a testben. Vannak jelzések, amelyek a belekből vagy a szívből indulnak ki, és felfelé, a fejben lévő agy felé haladnak, míg mások éppen ellentétes irányban áramlanak.
Ily módon a gondolatok és az érzelmek egyszerre képesek azonnali és hosszan tartó hatást gyakorolni a biológiai rendszerekre: az ideg-, az endokrin és az immunrendszerre.
Még egy mély sóhaj is aktiválhatja az ideget – ez ahhoz a jelenséghez hasonlít, mint amikor valaki végighúzza az ujjait egy gitár húrain, és ezzel gazdag, vibráló akkordot szólaltat meg, amely ezután még néhány másodpercig rezeg.
Ha szeretetet és kötődést érzékelünk, az olyan hatást kelt a bolygóidegünkön, mintha egy teljes dalt játszanánk le rajta. A szervezet kortizolszintje esni kezd, a telomeráz nevű enzim pedig egészséges, kiegyensúlyozott szintre építi vissza a telomérape.
Ha folyamatosan pengetjük ezeket a húrokat, és fenntartjuk a paraszimpatikus működést, az egészségünkre ható csodálatos jótétemények egész sorára számíthatunk.
Az aktivált bolygóideg érzékeli a szervezetben a gyulladást, és továbbítja az információt a központi idegrendszer és az agy felé. Az agy ennek hatására magasabb fokozatba kapcsolja az immunrendszer működését, hogy elhárítsa a problémát, és megakadályozza a szervek károsodását.
Jelenleg is folynak kutatások azzal kapcsolatban, hogy a bolygóideg stimulálása milyen mértékben lehet képes megelőzni és visszafordítani a különböző gyulladásos betegségeket, közöttük az ízületi vagy bélgyulladást, az epilepsziát, a pangásos szívelégtelenséget, a szepszist, a Crohn-betegséget, a fejfájást, a fülzúgást, a depressziót, a cukorbetegséget és talán más autoimmun betegségeket is.
Ezek után természetesen felmerül a kérdés: hogyan aktiválhatjuk és stimulálhatjuk a bolygóideget?
Barbara Fredrickson, az Észak-karolinai Chapel Hill-i Egyetem vezető kutatója két évtizede vetette bele magát a terület vizsgálatába. Arra a következtetésre jutott, hogy a bolygóideget a napi kapcsolataink során kialakuló kötődés rövid pillanatai – akár úgy is fogalmazhatunk, hogy a „szerelem kezdetének” ünnepi másodpercei – edzik meg igazán. A másik fél lehet férj, feleség, gyerek, de akár a sarki kávézó ismerős pincére, sőt akár egy vadidegen is, aki épp arra jár az utcán.
Épp akkoriban ismerkedtem meg Fredrickson kutatásaival, amikor egy reggel Cambridge-ben gyalog indultam egy értekezletre. Megpróbáltam elkapni a vörös kővel kirakott utcán velem szembejövők pillantását, de nem jártam sikerrel. A gondolataikba merültek, vagy a zenére figyeltek, ami halkan, bádoghangon szűrődött ki a fejhallgatójukból.
Amikor átmentem a Charles folyó forgalmas hídján, egy babakocsit toló idős nő mellé értem, és felvettem a sétatempóját. Rámosolyogtam a babára, akiről nem sokkal később kiderült, hogy az unokája, a nő pedig visszamosolygott rám. A jég azzal tört meg, hogy a campus egyik épülete utánérdeklődött (ott várták őket a baba anyukája, egyébként az egyetem hallgatója, hogy megszoptassa a fiát).
A következő pillanatban már lelkes beszélgetésbe bonyolódtunk, és a gyerekeinkről, a családunkról és a kisbabás élet nehézségeiről cseréltünk eszmét. Eszembe jutottak azok az évek, amikor a gyerekeim még nagyon kicsik voltak – sok nehézséggel és sok örömmel telt az az időszak. Végül együtt nevettünk a baba szívből jövő grimaszain.
Fredrickson véleménye szerint a kulturális hagyományaink miatt nem tulajdonítunk megfelelő jelentőséget a kapcsolatok ilyen illékony pillanatainak. Pedig fontosabbak, mint gondolnánk.
Amíg ezzel a nagymamával beszélgettem, akinek a nevét sem tudtam, teljesen lefoglalt a helyzet, együtt nevettünk, egymás szemébe néztünk, és amikor megérkeztünk a keresett épülethez, úgy éreztük, mintha a hosszú séta a hidegben csak egy pillanatig tartott volna.
Tartottam neki az ajtót, míg ő a babakocsival küszködött, majd búcsút intett, és eltűnt a folyosón. Ekkor értettem meg, hogy ugyan rövid ideig tartott, mégis igazi, mély kapcsolatot éltem át egy ismeretlen emberrel, és ugyanúgy edzettem a bolygóidegemet, mint ahogy a láb- és szívizmaimat erősítem futás közben.
Ahogy a testmozgás feszessé teszi az izmokat, a bolygóideg stimulálása sem marad eredmény nélkül. A bolygóideg-tónus az a képességünk, amely gyorsan aktiválni tudja a paraszimpatikus működést. Minél erősebb, annál gyorsabban tudunk stressz után regenerálódni, és lépünk át a gyógyító-módba.
Ugyanúgy, ahogy a súlyzózás feszesebbé teszi a bicepszet, a pozitív érzelmek, például a szeretet, a bolygóideg tónusát erősíti.
De mi a szeretet? Sok fontos tekintetben nem az, aminek hisszük. A szeretet nem folyamatos, soha véget nem érő állapot, amelyet szünet nélkül élvezhetünk, miközben szerelmesek vagyunk valakibe. Vagy legalábbis nem kizárólag ezt jelenti.
Fredrickson szerint a szeretet „a pozitív rezonancia mikropillanatainak sorozata”, amelyet az életünk során újra és újra átélünk. Lehetséges, hogy egy idegennel csak egyetlen ilyen átmeneti időszakot tapasztal meg az ember a buszmegállóban, a házastársával viszont az együtt töltött évek alatt sok milliószor átéli ugyanezt.
A párunk iránt érzett szerelemre úgy gondolunk, mint a létező szeretet legfontosabb változatára, és ez sok tekintetben – társadalmilag, kulturálisan – így is van. De nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy az egészségünk és biológiai rendszereink szempontjából minden röpke mikrokapcsolat – akár a barátainkkal, a házastársunkkal vagy a korábban soha nem látott taxisofőrrel alakítjuk ki – ugyanolyan fontos, és ugyanolyan komoly szerepet játszhat az egészségünk fenntartásában.
Gondoljunk a napközben megélt kapcsolatokra mint csillagokra, amelyek akkor jelennek meg az égen, amikor a nap már lenyugodott. Minden csillagnak megvan a maga egyedi, fénylő pillanata, és ahogy sorra feltűnnek az égen, lassanként betöltik az égboltot.
Több száz csillag lehet, amely a gyermekeinkkel vagy a társunkkal közös mikropillanatainkat jelképezi, és amelyek e fontos kapcsolatok csillagképeivé állnak össze, míg talán csak egyetlen apró csillag emlékeztet arra, amikor jót nevettünk valamelyik munkatársunkkal a liftben. De mindegyiknek pótolhatatlan feladata van, amelyet csendben, a szervezetünk mélyén végez: aktiválja a bolygóideget.
Fredrickson azt állítja, hogy akkor fogjuk jobban érezni magunkat, ha kiszélesítjük a szerelem definícióját. Minden mikrokapcsolati pillanatot jelentősnek kell tekintenünk – és aki így tesz, az nyitottabbá válik az emberi viszonyokra, illetve a szeretet, az együttérzés és az empátia pozitív érzelmeinek megélésére.
Ennek következményeként újra és újra stimulálódik a bolygóideg, a változás jótékony hatásai pedig fokozatosan egymásra épülnek, és megerősödnek. Így jutunk el a tudós megfogalmazása szerint „a szív felfelé vezető spiráljához”.
Az is valószínűnek látszik, hogy a bolygóideg tónusa, illetve a pillanatnyi szeretet, együttérzés és kötődés megélése képessége oda-vissza exponenciálisan növekszik. Vagyis minél inkább edzésben van a bolygóideg, annál könnyebben teremtünk kapcsolatot az emberekkel, és minél könnyebben teremtünk kapcsolatot az emberekkel, annál erősebb lesz a tónus.
Szerencsére nincs előre meghatározott szint, amit feltétlenül el kell érni ahhoz, hogy meghosszabbodjon a paraszimpatikus állapot. Ez nem olyan társasjáték, amelyben csak az mászhat magasabb szintre a gyógyulás és az egészség felé vezető létrán, aki épp a megfelelő mezőre lép.
Fredrickson hangsúlyozza, hogy számtalan ponton be lehet kerülni a spirálba. És minél magasabbra jut valaki, annál gyorsabban fog még feljebb kerülni. A szeretet olyan örvény, amely annál gyorsabban visz magasabbra, minél inkább átadjuk magunkat az érzéseinknek.”
Az Dr. Jeffrey Rediger: Teljes gyógyulás
On the Spot Books, 2025.
Aum Aum Aum szeretettel
Dévakí