Szeretettel ajánlom Zsófi lányom írását. 
Aum Dévakí
Ezt a képet tavaly karácsonyra festette nekem Jakesz. A festményt látva akkor rögtön arra gondoltam, hogy ilyen RAGYOGÓ NŐ szeretnék lenni.
Reméltem 2023 ezt az érzést hozza nekem. Végülis volt ragyogás is az évben, de nem pont úgy ahogyan elképzeltem, előtte még jött egy nagy gödör. Az út, a gödrök és jó esetben a hála is mindenkinek megadatik.
Mindenkinek a saját útja amin mennie kell, ezért is nem az
a lényeg mi az én idei Stop táblám és feladatom.
Számomra a lényeg a HÁLA ahová elértem ezáltal a tapasztalás által. De ehhez előbb át kellett vészelni életem legnehezebb évét.
Az érzést, hogy túl sokat vállalok és lejjebb kéne adni.
Az érzést, hogy lassítani – váltani kéne, de ez nem könnyű, még akkor sem ha a belső hang ezt súgja.
Az érzést, amikor már egyértelművé válik, hogy itt bizony egy nagy vihar előszele van.
Az érzést, amikor kap az ember egy autoimmun diagnózist, egy címkét ami semmivel sem visz közelebb a megoldáshoz.
Az érzést, hogy oké ez egy Stop tábla, mert ha eddig nem változtattam, akkor itt a lehetőség egy nagy megálljban: újraértékelni, megérteni, elveszni, egyszerre optimistaként bízni, hogy ez valami jóhoz vezet és aggódni hogy ki tudom-e magamat ebből rángatni?
Vajon vagyok-e elég bátor hogy szembenézzek azzal miért jutottam ide, mire tanít ez a helyzet?
Vajon vagyok-e elég bátor azt az utat választani a gyógyulásomhoz, amit önazonosnak érzek?
De ami nagyon nem a járt út.
Sok mindent megtanultam idén is magamról érzelmi, fizikális és önismereti szinten is és ezekért hálás vagyok. Írhatnék a nehézségeiről és a kihívásokról, de már jó pár éve, hogy úgy döntöttem bármilyen helyzetben is legyek a jóra fogok fókuszálni.
Amit szeretnék veletek megosztani az az tapasztalásom, hogy ha látszólag mindent jól is csinálsz a mindennapokban az szuper, de ha nem figyelsz a belső hangra és nem önazonosan élsz akkor egyszer csak elérsz a határodra és összeomlik minden. A mai világ nem feltétlenül támogat minket a belső hang meghallásában, abban hogy olyan tempóban éljünk ami valóbban jó nekünk. Hogy engedjük hogy a szervezetünk ösztönösen jól működjön, hogy ne terheljük túl testünket és lelkünket.
De ez igazából csak rajtunk múlik, a döntések a mieink. Én azt tapasztalom a döntéseimen múlik, hogy a gödrök mellé társul-e hála, hogy történnek-e olyan „véletlenek” amik újabb segítőket és kincseket hoznak az életembe.
Szerencsés vagyok, mert eddig is sok segítőm volt. Hálás vagyok, hogy az énjükből megajándékoznak valamivel, mellettem állnak, tanítanak, elfogadnak, ki-ki a maga módján. Hálás vagyok magamnak, mert kitartottam a belső hang mellett aki mindvégig kísért és szerencsésnek érzem magamat, mert voltak kincs eszközeim amikkel tehettem és tettem is önmagamért.
De úgy tűnik itt volt az ideje, hogy az Öngondoskodás továbbfejlesztésének. Egy idén talált kincset megosztanék Veletek, hogy Titeket is támogathasson az utatokon, ha szükség lenne rá. Az egészségem felé vezető utamon éreztem, hogy életmód-terápiát szeretnék.
Kanyargós és nehéz volt az út, de amikor ezt megtaláltam, rögtön tudtam, ez lesz az!
„Szeretgesd vissza magadat a középpontodba!” – tanultam Kokavecz Katalintól a MED Központ Életmódprogramjában.
Tanultam és tanulom még most is, hogyan hozhatok olyan döntéseket napi szinten amik a belső gyógyítómat táplálják, kiegészítve öngondoskodó szokásaimat.
És lám a sok tapasztalás és tanulás elhozta nekem, hogy újra RAGYOGNI kezdjek.
Idén ennyit fogadtam meg, minden nap egy kicsit többet fogok tenni magamért mint előző nap.
Hajrá 2024!
Szeretettel
Zsófi