Az év történései összegződnek. A nélkül, hogy ebbe bátran és tudatosan szeretnék érkezni, itt toporog, mi minden történt az évemben, a Szeretteimmel együtt megélt évben.
Mintha körbe állna a sok történés. Koncentrikus körök sok megélése.
Tudom, mind egy kicsit, vagy sokat csiszolt rajtam. Mind tanít, s ez áldás. Hálás vagyok.
Így egyszerre rálátva sok.
Megfejlődtem mindet?
Á, dehogyis. Van még feladatom vele bőven. Jó lenne tiszta lappal érkezni az új évbe.
Hirtelen túl soknak érzem ezt a feladatot. El kell fogadjam magam, az Úton létet.
Segítő, ha csokorba szedem, amit ez a nagyon mozgalmas év megtanított, amit már a Bőségben tudok megélni.
S látom mennyi kincs, érték EZ. Rendezett formában van az a Tudás, amit magamévá tettem.
Így már könnyebb rátekinteni azokra, amiket még a szeretet bőségébe kell emeljek.
Mint egy hátizsák, vagy egy, szép női táska tartalmát, kiteszem magam elé. Rendezem.
Mi a ma és mi a holnap. Így pakolom össze a saját táska formámba azt az útravalót, amit szeretetteli elfogadással viszek magammal az új évbe.
Türelmesen.
Őszintén magammal.
Szeretetteli elfogadással, bizalommal magam iránt.
Kitartóan beleemelkedve a meditációba, a napi tanitásokba, a sok kis lépésben fokozatosan haladva.
Mindig csak az aznapi tanítást megélve. Ez épp elég. S ilyen JELEN LÉTBEN megélhető.
Érkezik egy fajta bátorság, hogy fog menni.
Már merek MEDITÁLNI.
Tudom, hogy épp ma, épp a mai válasz fog megérkezni, ha szeretettel ide tudok Csöndesedni…
Köszönöm
AumAumAum
Dévakí 