Tapasztalom, s megdöbbentő magamról tanulás ez, hogy a tehetetlenség haragot ébreszt bennem. Van, amit megtehetek, meg tudok tenni, segíteni, szeretettel jelen lenni bármilyen formában. Tudom, hogy van, amit el kell fogadni. S azzal segítek, ha elfogadón vagyok az Úton segítő.
Az elfogadás nagyon nehezen formálódik bennem.
A régóta, kitartóan, oaadóan járt jóga utam harmóniája összeomlik bennem.
Sokkal-sokkal több gyakorlással is nagyon visszaesik a tudatom, s főleg a harmóniám.
Újra és újra a szeretetben épülök.
A HIT-ben szeretettel jóga útnak egyre nagyobb teret adok. Hálás vagyok, hogy odaadhatom magam ennek a támogatásnak.
Minden újabb váratlan helyzetben, külső-belső összeomlásban ez az Út.
Szeretettel vagyok abban, ahol segíthetek a szeretetemen át, a Legfelsőbbtől stabilan áradó Tiszta szereteten folyatom át, amit meg kell tapasztaljunk.
Ez az egyetlen út.
Itt is az AV, váltott orrlyukas légzés, ami oldja a stresszt, kiegyensúlyoz.
Ez a szeretetteli harmónia mossa, oldja ki a tehetetlenség haragját.
Tudatos figyelemmel vagyok magam iránt. Elfogadom, hogy megbuktam, összerogytam, s napról-napra, percről-percre talpra kell álljak.
Ahányszor nehéz, annyiszor stabilizálódom.
A segítő lényem csak így tud áramolni. Ebben a külső-belső elfogadásban.
Az ÚT ADOTT.
Amit tehetek, az az, hogy az utat milyen minőségben éli meg az, akit szeretettel támogatok.
S a támogatásban szeretet és testi-lelki jó egészség minőségében maradok.
Aum Aum Aum,
Dévakí