Egyértelmű volt, hogy EZT a napot szabadságnak adom magamnak. Sok mindenen át tudtam ideérni. Már a megelőző napok is több síkon ÁT TISZTULÁSOK. Élethelyzetekre láthattam rá, s hogy mi az én dolgom benne. Meg is tettem, amit meg kellett. Ezzel nem csak én tisztultam, hanem a helyzetek.
Előző éjjel soká dolgoztam, ami tőlem idegen, most szeretetteli rendeződést adott. Majd békés pihenést.
A reggeli időtlen boldog JÓGA LÉT, elég későn indultam el Alsóőrsre. A vonatozás 1,5 óra helyett három óra lett az átszállások, várakozások miatt. Végig dolgoztam, jókedvűen halkítottam le a telefonom a megérkezésben.
Alsóőrs gyermekkorom sok epizódjának a része.
Az ÚSZÁS már akkor boldog tér volt a számomra.
A megértés ma érkezhetett meg.
Persze a plédet épp csak letettem a fűben és már mentem is úszni. Utólag derült ki, hogy a csobbanás bő másfél órát tartott. A víz meleg, nagy a tömeg. Aztán ebből az ajj-ajj élményből kiúsztam, majd ahogy szoktam, a part mellett párhuzamosan messze-messze. A nádas hív. Egy kis nyitott rész, mint egy KAPU. Befogad. A nádas ösvényein úszom. Teljes a Csönd tér. Felfekszem a vízre. Szeretek így lebegni. Most ebben a lebegésben teljesen feloldódom. Egy darabig még érzem a fejem alatt összekulcsolt ujjaimat. A testem többi részének érzete már eltűnt. Aztán már csak egy finom, lehellet vékony lélek „fátyol”-ként érzékelem magam, a víz és levegő határán lebeg, beleolvad.
Aztán csak a finom hullámzás van.
Víz, levegő egybeolvad, én már teljesen feloldódtam benne. IDŐTLENSÉG.
Amikor átfordulok újra úszni, van kis fizikai tapasztalás. Majd olyan finommá válik a mozgás, hogy csak
GONDOLATBÓL VAN A TEST.
Amint újra a légzésemmel vagyok ebben a finom áramlásban, testetlenül haladok a vízben.
Úszni mindig szerettem, de ehhez korábban valami fizikai mozgás-munka is kapcsolódott. Most a finom áramlásban haladok soká. Amikor nincsen gondolat, csak a légzés, akkor test nélküli ez a haladás. Pedig újra emberek, hangok, víz ide-oda áramlás van. Próbálok gondolni az éhségre, de az sincs.
Ami itt egy tudatos és mégis teljesen felső Lélektől érkező tapasztalás, hogy amint gondolok, gondolni tudok „valamire” akkor van fizikai érzet. Amikor a légzésemmel vagyok, csak ez a víz és levegő között lebegő hajszálvékony könnyűség úszik a vízen.
Különleges visszaérni. Leteszem a talpam az iszapra. Érintés, ami puha, mégis szilárd. Olyan erőteljes, mint az első hosszabb böjtöm után az első falat háztartási keksz erőteljes íze. Most épp tapintás formában érkezik ez a fizikai kapcsolódás. A karjaim még a testetlenségben lebegnek a vízen. A talpam már kapcsolódik a stabil iszapos felülettel.
Várok. Lassan jövök ki. Előre engedek minden emberi nyüzsgést. Jó mindenki közelsége, válogatás nélkül jó. Mindenki idegen, mégsincs távolság bennem.
A legmeglepőbb, amikor kilépek a vízből. Nagyon-nagyon szokatlanul nehéz a fizikai test. Alig tudok elmenni a takaróig. Erős kontraszt ilyen súlyosnak, alig cipelhetőnek érezni a testet, amiben vagyok.
Kicsi gyerek korom óta úszom és a VÍZ a lételemem. Ennyi idő után most szinte egy pillanat alatt vált láthatóvá, hogy miért.
Köszönöm,
Dévakí
