Szépíthetem a jelen elengedés – gyász – folyamatát.
Gondolhatok Rá, sok formában, s gondolok is. A jövőben is itt lesz a gondolataimban, mindezzel együtt itt van az ÜRESSÉG a jelenben. Ez mással nem pótolható. Ezt valahogy el kell fogadni.
Az üres, üres marad akkor is, ha töltögettem szeretetteli gondolatokkal, visszaemlékezéssel.
Az üresnek ez a természete.
Valahol nagyon tiszta, ragyogó.
Épp csak az én tudatosságommal nehezen értelmezhető.
A hajnali meditációs térben talán. Igen.
Az ürességben semmi nincs a talpam alatt. Mégis van biztonságos FöldAnya kapcsolódás. Legfelsőbbtől áradó Fény Tudatosság. Ehhez az ürességben lét bátorsághoz itt vannak a szakrális tér szeretet támaszai.
A TELJES összeolvadás az üresség? Ebből jövünk a születéskor, ebbe haladunk a meghaláskor. A kettő közötti életben keressük magunkat a tiszta üresség szeretet tere és az emberi boldog szeretet lét hétköznapi tere között.
A keresés helyett felvállalom a hétköznapi lét szeretet terét Családommal, Kedvesemmel. S a külvilághoz kapcsolódás sok minőségében is felvállalom magam. Most itt a dolgom. Az ürességgel a LÁTÁS a kapcsolódás. Külső-benső látás. Merre haladkak az életben, hogy ennek az életfeladatát éljem meg. Boldogan legyek itt az életben.
Az ÜRESSÉG a Tanító.
Maradhatok a mindennapi kis ember a mindennapi kicsi, de maguk minőségében fontos feladataimmal. Ebben a dolgom, ebben boldogan tenni azt, amiért itt vagyok.
Itt, ebben a mindennapiságban, magamat felvállalva van a szeretet. Amikor az vagyok, aki.
Édesapámról egy nagyon Őt bemutató kép. Empatikus, szakmai figyelemmel néz, lát. Az eredetileg szobrász, majd vegyész és a pszichológiában megállapodott szakember.
Most az eltávozott Édesapám utáni űrt megérteni akaró kisember vagyok. A megértés folyamat, sok kis önelfogadás lépésből álló út.
Ez mindig velem lesz, ez az elfogadás, hogy Puka már más formában van.
Látszik ez a fonat.
Az ÉLET FONATA. Kapcsolódik egy új szál a születéskor. Újat hoz a fontba, hosszan átölelőn van az életben. Ez a szín itt marad, gazdagítja tovább a fonatot, egyre bensőbb magjában, miközben már napi szinten nincs itt. A mag ragyogásában él tovább.
Az Élet fonata szebben, színesebben ragyog tőle.
