Édesapám búcsúztatójára írtam ezeket a sorokat. Akik nem tudtatok velünk lenni, kértétek, osszam meg.
Különös és szívből jövő búcsú volt. Hárman testvérek beszéltünk. Sok párhuzam a különböző személyiségünk más és más, a szeretetteli őszinteségben egységes kiáradása során. Közben azok a képek, amiket az elmúlt hetekben Rá emlékezve összeválogattunk. A beszédek előtt és után, a zenék, amik édesapám kérései voltak. Aztán már szűk családi körben a Dunában engedtük el a hamvait, ahogyan kérte, sok sok fehér rózsa kísérte az utolsó úszásán.
Puka búcsú
Közös búcsú ez, ami egyben kezdet a lélek kapcsolódásban. Azzal tud elkezdődni, ha nagyon őszintén végig járom ezt az utat. Meg is teszem. Szeretettel. MINDIG VELÜNK VAGY és LESZEL.
Ezzel együtt itt van az üresség, bárhogyan is szépítjük. Az üres, üres marad akkor is, ha töltögettem szeretetteli gondolatokkal, visszaemlékezéssel. A TELJES összeolvadás az üresség? Ebből jövünk a születéskor, ebbe haladunk a meghaláskor. A kettő közötti életben keressük magunkat a tiszta üresség szeretet tere és az emberi boldog szeretet lét hétköznapi tere között. Ebben az élet térben segítettél viszonylag erős emberré válni. Köszönöm, hogy megmutattad ami jó, érték bennem, rávetítetted a szereteted fényét.
Köszönöm, hogy szólhatok a nevetekben is, s hogy együtt gondolkodhattunk az elmúlt hetekben a KINCSEKRŐL, AMIKET ADTÁL NEKÜNK.
Azt nehéz megköszönni, hogy most itt beszélhetek, pedig Puka, Te megkértél az életed vége felé, két héttel még az ittlétedben, hogy már ne akarjak segíteni az itt létben, már szeretnél menni. Fogadjam ezt el. Csak legyek melletted az elfogadásban.
Segítő, Hozzád kapcsolódni akaró szándékom az eltávozásod utáni hetekben sok kudarcot vallott, mert a Hozzád ragaszkodásom, személyes fájdalmam – mint biztosan sokunké -, elfedte a tényleges kapcsolódást. Ráláttam erre. Túl kellett lépni magamon, hogy segítselek ezen az elmenő úton.
Amiben sok-sok mindenben hálás vagyok- és meg is köszönöm, itt most csak a legfőbbeket. Nap, mint nap a többit, az egyre ragyogóbb LÉLEK VELED KAPCSOLÓDÁSBAN.
Az eső, amire tanítottál, hogy MERJEK AZ LENNI, AKI VAGYOK. Te szobrászként kezdted ezt az utat, s adtad át nekünk hitelesen.
Az ÍRÁS VARÁZSA – minden fontosat leírtál, írásművekké alkottál. Korábban könyvek formájában, a kórházi létben éppen csak ülve a ragyogó kék naptáradba róttad a sorokat. Az írás egy fajta megkönnyülés. Kiírom magamból, megkönnyülök, a múltban toporgás helyett a jelenben tudok lenni, a Tőled kapott írás – eszköz által. Bizakodom, hogy most már számodra a múlt és jövő mentes lét Univerzális könnyűséget ad.
A TÁNC, a dallamban mozdulás, a „MOZDULAT VARÁZS” ahogy elnevezted, amit szakemberként és magánemberként is oly őszinte szeretettel éltél meg. Átadtad nekünk, köszönjük. A lélek táncban ma bizakodom MEGPIHENSZ.
Ezt mondtad: „A ZENE és a végén a CSÖND, a zene a mező, amely a mozgással együtt talán a legmeghatározóbb a számomra.” Egész életedet átjárta a Zene. A miénkben is áramlik, feltölt, dinamikát ad.
VÍZ – ÚSZÁS, S az, ahogyan a rendszeres úszásodban minden hossznak más volt a szívedben a főszereplője. Egy- egy szerettedre gondolva úsztál, így minket is támogatva. A víz szeretetét is sikerült átadnod.
Az ÉLET RITMUSA, ami egy színes, sok mindent megélt élet szálaként ragyog tovább az élet fonatában. Ez a gyönyörű szín itt marad, gazdagítja tovább a fonatot, mindannyiunkat, amit adtál nekünk. Az életünk fonata szebben, színesebben ragyog általad. Így élem meg kicsi lány korom óta, és szeretettel köszönöm Neked.
A nem akarok búcsúzni tiltakozása sok részletben bukkan fel. S mindig látszik, hogy ezen a részemről önző ragaszkodáson át vezet az út ahhoz az elengedéshez, amiben PUKA a BÉKÉD VAN. Az az új fajta harmónia, hogy hagyom, TE KERESD A KAPCSOLÓDÁST A LÉLEK TÉRBŐL, akkor, és olyan formában, ami a Lelked Teljes útja.
A LÉLEK BÉKÉJE. Már látom, ez kölcsönös lehet ÉLETEN TÚL és ITT A SZERETETBEN.
Az élet fája hangtál. Az ITT és OTT LÉT HATÁRÁN RAGYOGÓ FÉNYEK: S a ZENE, a HANG, a CSÖND. Legyen itt a kapu a szívünkben. Tudjunk mindig kapcsolódni Veled. Most elcsöndesedve egy percre.